Téli napforduló
A Nap éves vándorlásának kiemelt pontjai támpontot adtak és adnak ma is az emberiségnek az életvitelhez, a mindennapi tevékenységekhez. Az északi féltekén élők számára december 21. (néha 20. vagy 22.-e) a téli napforduló ideje, melyet a déli féltekén élők nyári napfordulópontként élnek meg és ünnepelnek.
Mivel az északi féltekén élünk, így számunkra ez az időszak a teljes „elsötétülést”, a nappali világosság csökkenését hozza, ami a kozmikus napfordulóponton megváltozik. Ettől a „mélyponttól” kezdve a nyári napfordulóig a nappalok fokozatosan hosszabbodnak.
A téli napforduló pontján a nappali világosság a legrövidebb!
A Fényt, és meleget most nélkülözzük leginkább. Talán ezen senki sem csodálkozik, hiszen nincs tűzjegy a téli hónapok között, mely csillagászati értelemben itt kezdődik…
Egy kis érdekesség:
- Az északi sarkkörön ez az év egyetlen napja, amikor teljes sötétség van, hiszen a Nap fel sem kel.
- A déli sarkkörön pedig 27 órás világosság van, tehát ezen a napon nincs napnyugta!
- Nálunk Magyarországon a Nap összesen 8,5 órát tartózkodik a horizont fölött.
A téli napfordulót, mint a Fény (újjá)születését, történész források szerint már az újkőkorszakban is ünnepelték.
A világ számos pontján megtaláljuk a jellegében azonos szimbolikus tartalmakat hordozó ünnepeket a téli napforduló időszakához kapcsolódva.
- Ilyen volt az ókori Rómában a Szaturnália ünnepköre, melyet Szaturnusz isten tiszteletére ülték meg december 17-től 7 napon át a téli napfordulóig. Ilyenkor nem végeztek semmilyen munkát, nem politizáltak, hanem mindenki jókedvvel ünnepelt, s megajándékozták egymást. Csak egy kis érdekesség, a téli napfordulóval a Bak hava veszi kezdetét, mely asztrológiai időszakot a Szaturnusz fennhatóságához kötjük…
- Az ősmagyar hagyományrendszerben is többféle szokással, rítussal találkozunk, mely ehhez a kiemelt időminőséghez kapcsolódik.
- Mithra vagy Mithrász több vallásban és kultúrában is a felkelő Nap istene. Alakja fellelhető a szanszkrit brahmanizmusban, a perzsa zoroasztrizmusban, valamint a görög-római misztériumvallás központi alakjaként is vele találkozhatunk. A mítoszok szerint december 25-én született, egyes történetek szerint egy szűztől…ami erős párhuzamot mutat Jézus alakjával.
- A kereszténység elterjedése óta a téli napfordulót leginkább egyházi ünnepként ismerjük, Karácsony szentségével azonosítjuk. A „pogány” időszakban oly nagy jelentőségű rítusokat mivel nem tudták „eltörölni”, inkább „keresztényesítették”.
Két nagyon fontos bibliai személy születésnapját a napfordulók ünnepére „tették”. Jézus születése, a téli napfordulóra, december 24-re, Keresztelő Szent Jánosé, a nyárira, június 24-re esik.
Az évkör kozmikus szimbóluma utal arra, hogy a kiteljesedett Fény (nyári napforduló) időszakában született János tudja „beavatni” (a keresztség szentségében részesíteni) az év „legsötétebb” időszakában született Megváltót. Ő a Fény (magasabb szellemi lényeg) megszületésének ígéretét hordozza számunkra, ennek fogadására készülünk az Advent időszakában.
A napfordulók ciklikus ismétlődése olyan, mint egy nagy kozmikus légzés, mely segíti a bennünket körülvevő spirituális térrel való dinamikus kapcsolatot!
A nyári napfordulóig mintegy átadjuk, „kilélegezzük” a kozmosz felé azt, ami belőlünk fakad. Majd egy kis légzésszünet után elindul az erők visszahúzódása, a nagy kozmikus belégzés, mely a begyűjtött tudásunk szellemi tartalommá való transzformációját segíti. Ehhez szükséges a befele fordulás! A téli napforduló pontján a „Föld nem kommunikál az éggel”, teljesen önmagába van visszahúzódva. Ebből is fakad a sötétségben átélt magányosság, az önmagunkra hagyottság élménye. Mintha Isten, a szellemi erők elhagytak volna bennünket…
A téli napforduló az év leghosszabb éjszakája!
Ez a kozmikus helyzet szimbolikusan erős párhuzamot mutat a kríziseink mélyén lévő kétségbeesett ponttal, amikor szinte minden reményt feladunk. Ezen a ponton látszólag a sötétség uralkodik. De mindig a legmélyebb ponton történik meg az átfordulás, melyhez óriási erő, szívósság és kitartás szükségeltetik. Hiszen tudjuk, hogy a hajnal előtt a legsűrűbb a sötétség! A téli napfordulón megszülető „Világosság” a remény pontja, mely felvillantja az alagút végén bennünket váró Fényt.
Mélyebb üzenetében a szellemi fejlődés „aranykapuját” szimbolizálja ez a kozmikus fordulópont. Így a Bak kozmikus jegye az isteni szikra küszöbének őrzőjévé is válik! Szimbolikus tartalma azt is jelzi, hogy e szellemi kapun csak megfelelő érettséggel, tudással és alázattal lehet belépni.
Mi, akik a téli napfordulón a Karácsony misztériumát ünnepeljük, rítusaiban, szimbólumaiban könnyen felismerhetjük a Bak csillagjegy témáit. Tudjuk, hogy a Kisded szinte embertelen körülmények között jött világra, az év legsötétebb időszakában, a népszámlálás miatti kényszerű utazás közben. Emberi szálláshelyet nem adtak Máriának, s nem volt segítsége sem. A Gyermek állatok között jött világra, mely az ösztönvilágot, lényünk legmélyét szimbolizálja. Ezen öntudatlan, ösztönös lények közé születik a „Fény” kisded alakjában, az isteni fénytől leginkább elhagyott időszakában az évnek.
Az isteni kegyelem lehajolt az anyagvilág legmélyéhez, s földi útra bocsátotta legszentebb Fiát, aki egész életútjával a Fényt és a megváltás reményét jeleníti meg nekünk.
Ez az, amit minden téli napfordulón, azaz Karácsonykor újból felidézhetünk és követhetünk!
Áldott Ünnepeket kívánunk!
Érezzük át létezésünk jelentőségét!
Nyissuk meg lényünk mélyét a bennünk is (újjá)születésre váró fénynek!
