Kozmikus fordulópontok:
Gondolataink Advent idejére
A napfordulók által kettéosztott év szimbolikusan kifejezi számunkra az élet ritmusát, annak legmélyebb misztériumait. A természet körforgása az élet körforgása egyben.
A téli napforduló idején eljut a Nap a legalacsonyabb pontjára, s belép a Bak csillagkép előterébe. Ezen a ponton látszólag még a sötétség uralkodik…
- Ugyanakkor a Fény, a Napkirály, mint az élet – pszichológiailag a tudat kifejeződése – a legmélyebb ponton átbillenve ismét átveszi az uralmat.
- Kozmikus ünnep, kiemelt időszak ez számunkra. Ismét elkezdünk közeledni a Fény, a világosság felé…
A keresztények ekkor ünneplik a Karácsonyt, Jézus születését
- E misztérium szimbolikus jelentése erősen összekapcsolódik a Bak csillagjegy témáival. A Kisded szinte embertelen körülmények között jön világra, az év legsötétebb időszakában, a népszámlálás miatti kényszerű utazás közben.
- Gyengén, elhagyatottan, szinte észrevétlenül születik meg, érkezéséről csak a bölcsek tudtak, bár már mindenki várta a Messiást…
- Emberi szálláshelyet nem adtak Máriának, s nem volt segítsége sem. A Gyermek állatok között jön világra, mely az ösztönvilágot, lényünk legmélyét szimbolizálja.
Tapasztalatból tudjuk, mindig a legmélyebb ponton történik meg az átfordulás, melyhez óriási erő, szívósság és kitartás szükségeltetik. Személyes kríziseink során (a szó görög eredetű, s átfordulást jelent) ugyanezt a folyamatot éljük meg.
Problémáink legmélyén megszületik a remény, a kiút, mint halvány gyertyafény, s elindulunk kifelé a mélységeinkből. Ez a folyamat magában hordozza azt is, hogy a belső világban (sötétségben) bolyongva valamit kihordunk, megszülünk magunkból, többek leszünk, s ezt a többletet be tudjuk építeni mindennapi életünkbe.
- A Kisded születésének körülményei szimbolikusan leképezik azt a folyamatot, amit mélységeinkben megélünk!
- Problémáink kényszerítő erővel törnek ránk, tanácsadóink lehetnek, de nekünk kell „megszülnünk” magunkból az újat, s ehhez szükségünk van a belső világunk aktív jelenlétére, támogatására, melyet Jung a lélek transzcendens funkciójának nevezett el.
- Minden önmagunkból megszült új, az érésünkhöz, fejlődésünkhöz, „megváltásunkhoz”, megvilágosodásunkhoz vezető következő lépcsőfok lesz.
- A Fény (Isten) szimbóluma a Nap, mely útja során kényszerítő erőknek engedelmeskedve leképezi az ÉLET útját.
- Megszületik gyengén, szinte észrevehetetlenül, ereje egyre nő, majd kiteljesedik, s csúcspontja után aláhanyatlik, mint lenyugvó nap, majd a horizont alá bukva folytatja útját az „alvilágban”, hogy a mélységeket megjárva, belső erőit összeszedve újjászülethessen ismét a téli napforduló idején!
- A keresztény kultúrkörben Jézus születésének misztériuma ez, de az ősi kultúrák ugyanúgy megőrizték mítoszaikon keresztül a téli napforduló üzenetét, legfeljebb más ruhába „öltöztetve”.
- Bő 2000 esztendeje az isteni kegyelem lehajolt az anyagvilág legmélyéhez, útra bocsátotta legszentebb Fiát, aki egész életútjával a Fény és a megváltás reményét jeleníti meg nekünk.
- Életével példát ad arról, hogy ez a folyamat nem könnyű, hiszen Jézusnak, az emberfiának meg kell halnia, hogy megszülethessen Krisztus, az Isten fia.
- A Bak időszak a belső leltár-készítésünk időszaka is egyben, így a Szilveszter a jól elvégzett „leltár” befejezésének ünnepe is lehet.
Néhány kérdés, melyen érdemes Advent idején elgondolkodni…
Hogyan állok a szeretet melegével? Hiányzik, átjár, esetleg félek attól, hogy „megégetem” magam?
Tudok-e együtt lenni a másik emberrel? Élvezem-e, töltődöm-e általa, vagy az intimitástól félve pótcselekvésekkel próbálom elütni az időt? (főzés, takarítás, barkácsolás, vásárlás stb.)
Hogyan állok a hitemmel? Épít, buzdít, vigasztal, ha kell? A Karácsony a transzcendens jelenlét ünnepe is minden évben…
Hogyan állok a Fénnyel? Mélységeimet bejárva keresem-e a kivezető utat, a fényt? Látom a jövőmet optimistán, vannak-e terveim?
Hogyan állok a család szentségével? A szeretetképességünk akkor teljes, ha tudunk adni és elfogadni. Tudom-e mit szeretnék én magam, s valójában minek örülnek szeretteim? Vállalom-e, tudtára adom-e vágyaimat a környezetemnek, s figyelek-e eléggé a többiek igényeire?
Hogyan állok az örömhöz? Tudok-e teljes szívből örülni, mely érzés csak akkor teljes, ha azt meg tudom osztani másokkal.
Hogyan állok a valódi ajándékkal? Tudom-e mi az?
