Elsőként Jung, a svájci pszichoanalitikus volt az, aki felismerte az asztrológiában rejlő hatalmas lehetőségeket, mint eszközt, az emberi psziché mélyének kutatására

• Különböző írásaiban élete során Jung hivatkozott az asztrológia iránti mély tiszteletére.
• Azt mondta: „Az asztrológia nagymértékben hozzájárulhat a pszichológiához.”
• Bevallotta, hogy alkalmanként használta az ügyfeleivel történő analíziseken.
• Nehéz pszichológiai eseteknél Jung az asztrológiai képlethez nyúlt további új nézőpontokért.
• Jung szavai: „ Azt kell, hogy mondjam, hogy sokszor találtam úgy, hogy az asztrológiai adatok tisztáztak bizonyos pontokat, amelyeket máskülönben nem értettem volna meg.”

Jung az asztrológia jegyeire és bolygóira a kollektív tudattalanból származó archetipikus folyamatok szimbólumaiként tekintett!

• A kollektív tudattalan archetípusai azok az univerzális rendező elvek, melyek minden lelki életet egyéni és kollektív szinten motiválnak. Míg a mitológia a hangsúlyt az archetípusok kulturális megnyilvánulásaira helyezte különböző módon térben és időben a történelem során, addig az asztrológia az archetípusokat olyan nyelvként használta, mely az ember alapvető pszichológiai működésére törekedett.
• Ahogy Jung fogalmazott: ”Az asztrológia ugyanúgy, mint a kollektív tudattalan, melyekkel a pszichológia is foglalkozik, szimbólumok összetételéből áll: a bolygók az istenek, a tudatalatti erőinek a szimbólumai.”
• A mitológia istenei képviselik az univerzum élő erőit, mely megformálta az összes dolgot. Mint Platón ideái az archetípus szubjektív és objektív is volt; evidensek voltak az emberi tudat veleszületett gondolataiban ugyanúgy, mint a természet alapvető folyamataiban. Nemcsak az emberi tapasztalathoz, hanem a bolygókhoz is kapcsolódott.
• Pontosan az archetípusok dualista természete tette lehetővé, hogy a születési képlet hidat képezzen a belső személyiség és az azt tükröző külső események között. „Sok esetben található feltűnő analógia az asztrológiai konstelláció és a pszichológiai események között, illetve a horoszkóp és a személyiség hajlamai között” – írta Jung.
• Arra a következtetésre jutott, hogy az archetípusok pszichoidok, azaz az anyagot és az elmét is formálják. Egy asztrológiai konfiguráció meghatározza mind az egyén belső hajlamait és azokat a sajátos külső körülményeket, amelyeket az egyén valószínűleg tapasztalni fog.
• Egy 1954-es interjúban Jung azt állította: „Jelentős bizonyossággal elvárható, hogy egy jól körülhatárolt pszichológiai helyzetet egy analóg asztrológiai konstelláció fog kísérni.”
• Jung felismerte, az asztrológia egyedi és példátlan képességét arra, hogy egybeeséseket tárjon fel a bolygók mozgása és az emberi tapasztalások között, így az élet kríziseinek időzítésének pontos eszközeként tekintette: „Sok esetet figyeltem meg, ahol egy jól meghatározott pszichológiai fázis vagy ezzel analóg esemény egy tranzittal esett egybe – különösen az Uránusz és Szaturnusz hatásaival.”

Jung megfigyelései a pszichológiai jelenségek és az asztrológiai adatok között hozzájárultak a szinkronicitás elméletének kialakításához

• A szinkronicitást úgy határozta meg, hogy ”bizonyos pszichés állapotok és külső események egyidejűsége, amelyek jelentőségteljes párhuzamoknak tűnnek az egyén számára”.
• Ennek megfelelően Jung az asztrológia mögötti egyidejűséget komolyan vette. Azt gondolta, hogy az asztrológia pontosan a szinkronicitás miatt működik, az éppen megszülető egyén pszichés struktúrája „jelentőségteljes párhuzamba” kerül a bolygók aktuális pozíciójával.
• Amikor Jung a szinkronicitás bizonyításának a lehetőségét kereste, egy asztrológiai kísérletet végzett, amelyben bizonyos bolygókonfigurációknak és fényszög kapcsolatok előfordulásának a gyakoriságát vizsgálta házastársaknál, hogy sűrűbben fordulnak-e elő azonosságok.
• A „jelentőségteljes véletlen, amelyet keresünk, azonnal nyilvánvaló az asztrológiában, mivel az asztrológia adatok egyeznek az egyén személyiségének vonásaival, és a legrégebbi korok óta a különböző bolygók, házak, zodiákus jegyek és fényszögek, mind jelentést hordoztak, amely a személyiség tanulmányozásának alapjául szolgál” – mondta Jung.

Habár Jung soha nem fejlesztett ki semmilyen rendszerezett elméletet az asztrológiával kapcsolatosan, úgy tűnik, hogy a saját analitikus pszichológiáját nagyban befolyásolta

• Annyi párhuzam van, hogy kénytelenek vagyunk arra a következtetésre jutni, hogy legalább néhány fő koncepciót az asztrológiából vett át.
• Jung meggyőződésén túl, miszerint a bolygók tulajdonképpen archetípusok, és hogy az asztrológiai egybeesések oka a szinkronicitás, Jung extrovertált és introvertált fogalmait is könnyen felismerhetjük az asztrológiában megtalálható bipoláris rendszerben, azaz a csillagjegyek pozitív/férfias – extrovertált és negatív/nőies – introvertált felosztásában.
• Hasonlóan a tudat négyféle funkciójához – érzékelés, intuíció, gondolkodás, érzés nagyjából fedi az asztrológia alapját képező négy elemet (föld, tűz, víz, levegő).
• Ezeken a nyilvánvaló analógiákon túl, további összefüggéseket is felfedeztek az asztrológusok. Ilyen az ego=Nap, aszcendens=perszóna, árnyék=Plútó, anima=Vénusz, animus=Mars, kollektív tudattalan=Neptunusz.
• A nehéz asztrológiai állások (különösen azok, amelyekben a külső bolygók – Plútó, Uránusz, Neptunusz – feszült fényszög kapcsolatban vannak a személyjelölő planétákkal – Merkúr, Vénusz, Mars, Hold, Nap – a személyiség problémás pontjait jelzik) hasonlók ahhoz, amit Jung komplexusoknak nevezett (tudat alatti, érzelmi töltetű emlékek, képek és gondolatok egy központi mag körül).

Írta: Glenn Perry          Fordította: Antal Péter          Kivonatot készítette: Benedek Emília